Na sziasztok!
Végül úgy döntöttem mégis indítok blogot, van mit mesélni, remélem végig lesz és akkor tényleg működik majd a dolog.
Szóval ami a legfontosabb, hogy életemben először repültem. Azt gondoltam kábé 20-25-en leszünk egy keddi Eindhovenbe menő gépen, ehhez képest tele volt a gép. Én hátul ültem a farkrésznél, közel a kijárathoz, hátha nem teszik az előadás…
A pilóta következő mondattal indított: „Jónapot kívánok az uraknak, kezüket csókolom a hölgyeknek, József vagyok a pilóta és azonnal indul a mi kis rózsaszín (Wizzair) városnéző buszunk, csak még egy gépnek fel kell szállnia előttünk és ha nem akarunk szerepelni az esti híradóban, akkor jobb ha megvárjuk amíg elhagyja a pályát.”
Végül nem szerepeltünk a híradóban, szerencsére. A felszállásnál a gyorsulás rész jó volt, utána viszont a pilóta úgy húzta fel a gépet, hogy azt hittem leér a farka a repülőnek. Akik már repültek mondták, hogy ez a budapesti zajszennyezés elkerülés miatt van (Jakabbal már régóta tervezzük, hogy betiltjuk az összes civilszervezetet), korábban jóval alacsonyabban szállhattak a gépek, tény hogy nekünk is van egy két keréknyom a tetőn Zuglóban:)
Mindenestre az út kellemes volt, a gép csak néha rázkódott és rendben megérkeztünk Eindhovenbe. A landolás jobban tetszett, mint a felszállás, bár a pilóta neccesre vette a figurát, a fékezésnél az arcom szinte az előttem lévő ülésbe fúródott és amint megálltunk a kifutópályán, azonnal el is kanyarodtunk, szerintem ha 10 méterrel később állunk meg, nem is tudtunk volna lekanyarodni csak a következő leágazásnál.
A reptéren a csomagokat rendben megkaptuk, egyelőre úgy néz ki, minden benne is van a bőröndökben. Az eindhoveni reptér nem túl nagy, azonnal továbbálltunk, hogy busszal eljussunk a vonatállomásra. A buszmegállóban megismerkedtünk 4 debreceni diákkal, akik szintén erre az ERASMUS programra jöttek, így összesen 9-en már biztonságos csatárláncot tudtunk alkotni a csomagok körül, nem mintha bármi vagy bárki is fenyegetett volna minket.
A buszon csak mi utaztunk és bár körülbelül 15 megálló van a reptér és az állomás között, sehol sem álltunk meg. Nagyon ötletesen van megcsinálva, hogy a két buszsáv (egyik illetve másik irányba) középen fut, és kis füves patka választja el az úttól, így a dugó nem befolyásolja a tömegközlekedést. A jegy drága (3 Euró), de a buszon enni lehetett volna a padlóról.
Eindhovenben előzetes kutatásaim alapján három dolgot érdemes megnézni: az Evouleont (ez egy UFÓ formájú kongresszusi központ, de nem olyan mint a Pataky művelődési ház, hanem tényleg UFÓ formájú), a Philips gyár épületeit és a PSV stadionját. Szerencsére a 401-es buszról mindent láttunk, szóval nem valószínű, hogy oda visszamegyek nézelődni, fotók is készültek. Érdekes volt, hogy két utcai ruhába öltözött férfi teniszezgetett a PSV stadion előtti téren és senki nem lepődött meg a látványon.
Eindhovenből félóránként indul vonat Utrechtbe, ahol át kell szállnunk az Edebe tartó IC-re, mivel a vonatjegy 17 Euró a kb. 100 kilométeres útra (!), úgy döntöttünk csináltatunk 15 Euróért egy három hónapos vonatkártyát, ezzel a tulajdonos és 3 társa 40%-os kedvezménnyel utazhat. Ha egyszer erre jártok, érdemes megcsinálni, ugyanis nekem például csak az Ede-Eindhoven, Eindhoven-Ede vonalon meg fog térülni az ára.
Az állomáson ettünk a Burger Kingben, pontosabban csak ettünk volna, ugyanis összesen egy nő csinált mindent, a sütéstől a kiszolgálásig és a három „2 Eurós skót ajánlatunk”, amelybe egy hambi, egy üdcsi és egy krumpli tartozik 17 perc alatt készült el, így futva értük csak el a vonatot, amire feldobáltuk a cuccokat, majd az életmentő élelmet a vonaton fogyasztottuk el. Utrechtben átszálltunk egy IC-re, az átszállásra 8 percünk volt, ott már nem volt gond. Az út ezen részéig csak én beszéltem angolul, mivel a többiek mindig engem kértek meg, hogy érdeklődjek, kérdezzek, vásároljak. De hát ezért jöttem.
Ede-Wageningenben szálltunk le a vonatról, ahol már vártak a holland diáktársaink. Mindenkinek van egy (nekem speciel kettő) „buddy”-ja, ők lesznek az évfolyamtársaink és ők gardíroznak minket idekint. Az én buddyjaim Tatiyana és Jochem. Szerencsére nem kellett tovább cipekednünk, ugyanis 2 buddy is kocsival jött és így be tudtuk pakolni a cuccokat, mi pedig gyalogoltunk a szállásra.
Az apartmanunk(?) kábé 1 kilométerre van az állomástól, addig beszélgettem Jochemmel, aki elmondta, hogy ők csak előző délután látták a szállásunkat és hogy sokkot kaptak, Jochem azt mondta, úgy néz ki, mint egy hajléktalanszálló…
A szállás:
Azt gondoltam, hogy enyhén túloz, hiszen a hollandok olyan körülmények között laknak, hogy persze hogy finnyásak egy ilyen „guesthouse”-ra. Nos Jochem nem hazudott. A szállásunk olyan, mint egy emberjogi aktivisták sorozatos fellépésének következtében leselejtezett börtön. Bár nagy az ablakunk de egy erdőre néz, így csak a vadak látták, amint Balázzsal (ő az évfolyamtársam és most már lakótársam) elsírjuk magunkat:)
A kilátás:
Konkrétan a berendezés: egy fém asztalka, egy fém ágy matraccal és egy nyitott polcsor, szintén fémből és még… ja nem… ennyi. Tehát ez egy szoba. Van még egy akasztó a falon és azon két fogas. A konyhában van egy mosogató és egy vízforraló. Ennyi. Se főzőlap, se tányér, se evőeszköz. Van 4 bögrénk, instantkávénk, teánk és ennyi. Van fürdőnk viszont, ott van egy zuhany egy csap és egy kló. A világítás mindenhol egy-egy bányászlámpával van megoldva, kivéve a „konyhában”, ahol kicsit nagyobb a fényerő.
Van egy közös helység, amely viszont jól be van rendezve, ott van egy egész elfogadható konyha, egy nappali bőrkanapékkal és egy étkező.
A négy emeletes apartman-épület kívülről, és sajnos belülről is úgy néz ki, mint egy elhagyatott szellemház. Wilbert, Balázs buddyja azt mondta, szerinte ha elmegyünk lebontják az egészet. Szerintem már elkezdték, csak mi megjöttünk:)
Na de komolyra fordítva a szót, nem lenne ezzel baj, csak nem havi 275 Euróért. Amikor ezt szóvátettük a hollandoknak azt mondták megértik, de Utrechtben egy 12 négyzetméteres garzon 500 Euró plusz rezsi egy hónapra… Én kérek elnézést.
Megkaptuk a biciklinket, illetve a biciklironcsainkat. Balázs és én jól választottunk, illetve a Gergő bringája is egész életképes, a lányoké viszont egy katasztrófa, a nyereg lötyög, a váltó kattog, satöbbi. A debreceniek közül ketten már elvitették a bringájukat szervízbe, mert elszakadt a lánc. De az a vicces, hogy a hollandoké sem különb. Itt minden hollandnak 2 bringája van. Az egyiket bringázásra használja, garázsban, vagy a házban tartja, nem szívesen hagyja ott a városban, leginkább hétvégén kerekezik vele. A másik bringa a roncsbringa, amit ütnek, vágnak, zúznak, törnek. Tegnap például Arga (az egyik holland buddy) bicajáról letört a „szoknyavédő”, amely a küllőktől védi a szoknyát. Biztos vissza lehetett volna rakni, ő azonban kivágta az első kukába. Akinek rossz a bicaja, azt a hátsó csomagtartón fuvarozzuk, ez szabályos Hollandiában, bár szerintem elég veszélyes. Tegnap én hoztam haza Martint, a Gergő buddyját, miután vásároltunk. Nekem volt a kormányon egy szatyornyi kaja, nála pedig mindkét kezében egy szatyor, a hátán hátizsák ás így ült a bicajom csomagtartóján. Megkérdeztem, ez itt szabályos.
Az eindhoveni vonatpályaudvar előtt álló bringák egyezrede:
Az árak magasabbak, de nem sokkal. Körülbelül másfélszeresek az árak, a sültkrumpli és a pizza viszont olcsóbb mint otthon. Mármint ez a mirelitekre értendő. Vettünk egy szendvicssütőt Balázzsal, szóval olyan lesz ez az egész, mint egy hosszú Gödöllő:)
Vettem itt SIM kártyát is, nagyon kemény, mert itt 20 Euróért lehet tök jó telefont venni feltöltőkártyás csomagban, és 10 eurót lebeszélhetsz. Én 20 euróért vettem SIMet és 30 Eurót telefonálhatok el. A tarifák olyanok mint otthon, legalább ez nem drágább.
A város egyszerűen gyönyörű, már két napja csodálkozom rajta. Sehol egy hajléktalan, egy utcazenész, semmi szemét, csak egy-két csikk. A házak olyanok, mint egy-egy kis palota, egyszerűen fantasztikus. Mindegyik előtt sziklakert van, néha sövények, kerítés sehol. Az ablakokon belátni, mert függöny szinte sehol sincs. Ez egyfajta kálvinista örökség, hogy nekik nincs rejtegetnivalójuk. Hollandiában program az esti séta, amikor benéznek egymás ablakán, hogy mit csinálnak az utcában lakók. Egy-egy ház berendezése is gyönyörű, a Szép Házak magazint az elkövetkezendő 300 évre meg lehetne tölteni csak Ede házaival.
Második nap este elmentünk internetezni az egyetemre. Nem gyenge az épület, de majd csak 2-án lesz a bemutatkozó nap itt. Az aulában körülbelül 200 számítógép van, mindegyiken internet és egyéb hasznos programok. Az egyetem előtt áll két ping-pongasztal és van egy kosár, amibe ütők és labdák vannak. Mondanom sem kell, hogy senki nem lopja el az ütőket, nem rongálják meg az asztalokat, szóval ez egy más világ. Este visszamentünk a szállásra és beszélgettünk a közös helységben aztán alvás.
Nyert a válogatott, ennek nagyon örültem és még mindig úgy néz ki, hogy Bajnai lesz a miniszterelnök, ennek nagyon nem örültem. Ennyi infóm van otthonról. Ha az ember ilyen jó helyen van, nem idegesíti magát az otthoni hírekkel. Remélem Ti jól vagytok.
Holnap feltöltöm a bemutatkozó napról és az egyetemről szóló írást is!
Legyetek rosszak
Én
